Forrás: pixabay.com
Biztosan te is megfigyelted, esetleg tapasztaltad is, hogy az életünk nagy részét- az iskolás éveink befejezte után- azzal töltjük, hogy dolgozunk. Nagyon sokan- meg merem kockáztatni-, hogy az emberek 90%-a olyan munkával foglalkozik, amit nem szeret csinálni, ami nem tölti el boldogsággal, amiben nem leli az örömét, amit nem élvez, egy átlagos napja pedig a következőképpen néz ki:
- Felkel
- Megmosakszik, felöltözik, elkészül a munkába
- Jó esetben megreggelizik, megissza a reggeli kávéját/teáját, majd elindul a munkába
- A munkahelyén minimum 8 órát dolgozik, rosszabb esetben túlórázik
- Hazaér
- Megvacsorázik
- Alszik
Majd ez a következő napokban megismétlődik, és kezdődik minden elölről.
Szerintem ez egy szörnyű állapot, és ebből a mókuskerékből nagyon nehéz kiszakadni.
Viszont, nem lehetetlen!
Nagyrészt azért dolgozunk, hogy legyen miből megélnünk, el tudjuk tartani a családot, plusz a különböző szükségletekre is tudjunk költeni, illetve nem várt kiadások is jöhetnek. Ezzel nincs is semmi baj, ez így van rendjén. Probléma akkor van, hogyha mindemellett nem szereted, amit csinálsz, mégis ugyanazokat a köröket futod minden egyes nap, mert félsz, hogyha feladod a jelenlegi munkahelyed, akkor hogyan lesz tovább, mit fogsz kezdeni az életeddel, hogyan fogod eltartani a családodat stb.
Az a helyzet, hogy ha te is benne vagy ebben az ördögi körben, elfelejtesz élni, mert jelen esetben, aki ilyen „életet” folytat, arról nem igazán lehet elmondani, hogy él.
Ezzel rengetegen tisztában vagyunk. Érezzük, hogy ez így nem jó, valami hiányzik az életünkből, folyamatosan azon vesszük észre magunkat, hogy már megint eltelt egy nap, egy hét, egy hónap, mégis úgy érezzük, hogy jóformán nem csináltunk semmit, és egyre inkább belefásulunk a munkába.
Viszont ebből is van kiút, mint nagyon sok helyzetből is!
Hogyha magadra ismertél a fent leírtakból, akkor kérlek, vezesd be a mai naptól kezdve az „Énidő” fogalmát. (egy későbbi bejegyzésben még szó lesz róla)
Mit is jelent pontosan ez a fogalom?
Olyan tevékenységgel töltöd az idődet, ami felemel, ami által feltöltődsz, amit élvezel csinálni. Ez lehet bármi.. és a lényeg, hogyha csak napi 10 perced is van magadra, akkor is használd ki ezt az időt, amit ténylegesen csakis magaddal töltesz, nem a pároddal, nem a gyerekeiddel, hanem magaddal.
Az elején nehéz lesz, viszont folyamatos gyakorlással egyre jobban fogod magad érezni, jobb lesz a hangulatod, a kedved. Hogyha pl. munka előtt elolvasol a kedvenc könyvedből néhány sort, meglátod, sokkal jobban fog indulni a napod, majd ez a nap további részére is ki fog hatni. De mondom, ez lehet bármi, nem konkrétan csak könyvet olvashatsz.
Hogyha már nagyon ügyes vagy, és sikerül betartani ezt a napi 10 percet (vagy amennyit te szánsz magadra), egy idő után ezt a mennyiséget növeld meg, mondjuk napi 1 órára, vagy heti 1 napra, amennyire te szeretnéd.
Szerintem az élet nem abból áll, hogy robot életet éljünk. Az ÉLET arról szól, hogy éljünk. Találjunk alkalmat erre, még hogyha zsúfoltak is a hétköznapjaink.
Gondolj csak bele! Mi veszíteni valód lesz, hogyha szánsz magadra napi x percet/ órát. Semmi! Sőt, sokkal jobban fogod magad érezni. Lehet, hogy most nem így gondolsz erre, viszont károd nem fog belőle származni.
Hiszen, egy életünk van, és megérdemeljük, hogy a legjobbat hozzuk ki belőle!
